Minden jogot fentartunk.
Copyright 1917 by Franklin-TársulatBudapest.
Tormay Cécile könyvei:
A RÉGI HÁZ.
Regény. 16-ik ezer.
DAS ALTE HAUS.
VI-ik kiadás.
S. Fischer, Verlag. Berlin.
MENSCHEN UNTER STEINEN.
II-ik kiadás.
S. Fischer, Verlag. Berlin.
AU PAYS DES PIERRES.
III. kiadás.
Calmann Lévy. Editeur. Paris.
APRÓ BŰNÖK.
Novellák.
APRÓDSZERELEM.
Novellák.
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
TORMAYCÉCILE
EMBEREK A KÖVEK KÖZÖTT
REGÉNY
NEGYEDIK KIADÁS
BUDAPEST, 1919
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet éskönyvnyomda
KIADÁSA
I.
Megindult a lába alatt egy kő. Eleinte lassan gördült, aztánegyre sebesebben nyargalt le a láthatatlanba. Jellabelekapaszkodott egy galyba és lihegve hajolt a mélység fölé.Mosolygott. Szerette a fékevesztetten rohanó követ. Szeretteeliramló dörejét.
Mikor odalenn elnémult a szakadék, kedvetlenül eresztette el agalyat.
Azalatt lement a nap és a Karsztok vadul nőttek bele azalkonyatba. Gyötrődött kőhullámok, mezítelen sziklarémek tépték mega lilaszínű, hideg eget.
A leány felbámult a Jávorjére. A felhős csúcsok közöttmagányosan égett a nagy hegy, a visszanéző nap tüzében. Lennterjedt a fenyvesek sötétje. A tavaszi éjszaka nesztelenül, kúszvajött ki az erdőkből. A völgykatlan oldalán elfeketültek a szélgátakés tövükben a televény földdarabkák még vörösebbek -4- lettek: élősebek a halott szürkeségben.
Jella tudta, hogy emberek hordták zsákszámra a sziklák közé azta vérszínű földet és tudta azt is, hogy védeni kell mindenmaroknyit, mert a vad szél, mely szakadatlanul rázza a fákat atetőn, el akarja vinni. De azért nem csodálkozott; sohasem látottegyebet, el sem birta volna képzelni, hogy másként is lehetne. Otta kövek között küzködni kell. Néha a szél az erősebb, néha azemberek.
Most is dolgoztak lenn a lejtőn. Apró alakok nagy köveketgörgettek és ugyanazzal a fáradt mozdulattal emelték magasabbra aszélgátakat, a melylyel az atyjuk, a nagyatyjuk emelte. Aztán,mintha a mélyben rézpénzt csengettek volna egy sziklához, fázósanbelecsilingelt a hűvös hegyi levegőbe a völgyi harang.
Vége volt a napnak. Szakadozott hangyajárásban élő vonal indultle a falu felé, melynek házai, mint az itatóra hajtott birkanyáj,rendetlen sorban kapaszkodtak a patak mentén. -5-
Jella czéltalanul tépdeste egy hegyi jávor csenevész lombját ésközben a szakadékba nézett, melyről a favágók azt mondták, hogy aföld másik oldaláig ér. Egyszerre kihullatta kezéből a meggyürtleveleket. Hátrafordult.
Lenn az ösvényen emberek jártak. Megismerte a hangokat. Kettenjöttek. Az egyik Slatka volt, a félszemű kovács felesége, a másiktalán a sógorasszonya. Nem láthatta őket a cserjéstől, de a nagy,nyugodt csendben tisztán hallotta a szavukat.
Az asszonyok ép alatta álltak meg