A tartalomjegyzék a 149. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=oENJAAAAYAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
IRTA
BRÓDYSÁNDOR.
BUDAPEST,
A MAGYAR NYOMDAKIADÁSA
1893.
MAGYAR NYOMDA, BUDAPEST,JÓZSEF-KÖRUT 47.
Szeptemberben, éjjel, vadászatról jőve, Wejér Ábrám pihenőt semengedett a kéjtől fáradságtól kiállott vendégeknek, megcsendítettea várkastély harangját, megfúvatta a kürtöket: «tornára!» kiabáltáka huszárok, sipogta a komornyik.
A lovardában készen volt a tornára minden. A luszterokragyogtak, a dámák páholyai fölé boróka-fenyő baldachint emelének adarabontok, a tölgy asztalokon már édesen-kéken füstölt a mazsoláspuncs…
Az öreg Taroczkay Gergely gróf vezette befelé Perei Krisztinát,az ősz dáma helyet foglalt, mosolyogva bólintott mindenfelé, aztánstecherjét folyton reszkető kézzel, de folytonfolyvást szeménéltartotta. A dámák, a leányok, az urak betolulván, mélyenmeghajoltak előtte, Wejér Ábrám megcsókolta nénje homlokát ésintett a zöldruhás versenymesternek, hogy kezdődhetik.
Apróságokkal kezdték. Szentkereki Pali ezüst tallérokat tartottkét ujja között és Wejér -8- Ábrám hosszucsövű pisztolylyal lövöldözöttarra. Kilenczszer kilőtte, tizedszerre szinte elhibázta és egykicsit szakitott a Szentkereki körméből. Perei Krisztina deakulumflastromot tett rája, aztán Pali lőtt tizszer, s talált mind atizszer.
Az asszonyok beszélgettek ezalatt. Ezt már megszokták. Máskövetkezék, valóságos torna. Két mezőségi mágnás fényespánczélinget öltött, lóra ült s ugy ment egymásnak. Közöttük WejérÁbrám lovagló korbácscsal ingerelte egymásra a két paripát, mégjobban a két embert. Rövid nyaka egészen vörös lett azalatt,kicsiny homlokán megdagadtak az erek, verességet árasztva rövidrenyirt, ősz haja alá.
– Ne hagyd magad, üssed, öld meg…! – kiáltá hol egyik, holmásiknak.
Azok egészen neki tüzesedtek. A mélységes csendben fogcsikorgástés egy galambszivű mellecske hangos, gyors pihegését lehetetthallani. Perei Krisztina még reszketőbb kézzel szoritotta szeméhezokuláréja fogantyúját…
Egyszerre mindenki elnevette magát.
Gógé, a czigány peczér állt az ajtóban, kitátott szájjal,felhúzott szemöldökkel, fehéren, mint a kréta. Valamit akartmondani, de nem tudott, mutatta véresre mart karját, kimarjultkezét, melyen hiányzott egy ujj. -9-
– Megette… megette… nyögte ki végre nagy kinosan.
*
Egy hajtó – havasi oláh, Harhula nevű – holttestét hozták be azudvarra. Medvére lesett a radinoti rengetegben, ura parancsából,hogy majd jelentse neki. Nagyon hamar találkozott a medvével,tüzelnie kellett rája, elhibázta előszörre, aztán meg amegereszkedett puskapor nem fogott tüzet. Nagyon megcsúfolta aféreg, nem hagyott rajta emberi ábrázatot…
Ábrám gróf ott hagyta a tornát, kiment megnézni a testet. Kétoláh, szintén Harhulák, ott állottak