A tartalomjegyzék a 309. oldalontalálható.
Eötvös KárolyMunkái
xvi. kötet
(Az áldomás. – Hogyan készül a fegyver? – Anemzetőrség. – Apám a hadnagy. – A magyar vezényszó. – A nemzetőregzecziroz. – A bolondos harczi dal. – Őrizzük a Drávát. – PápayMiklós öreg barátom.)
Kiütött a szabadság. A mi jó paraszt népünk e szót ejtette kiajkán, a mikor 1848-ban a pozsonyi országgyülés törvényeinek hirétvette. Nincs többé robot, nincs urbér, nincs földesuri hatóság, nemkötéllel fogják ezentul a katonát, egyenlők leszünk örömben-búban sa mindennél szentebb szabadságban.
De most már hát mit csináljunk?
Épen e kérdés az, a mely fölött az én falum nemessége ésjobbágysága egy pillanatig se tanakodott.
Természetesen meg kell tartani a nagy áldomást. Ez az első.Minden, a mi jön, csak ezután jön. Igy cselekedett Árpád apánk sigy cselekedtek azóta őseink mindenkor. Mi sem maradhatunk elapáink mögött. Ha nem akarjuk áldomásnak nevezni: nevezzük nemzetiünnepnek. De meg kell tartanunk. -2-
Hiszen egy vérbeli igaz testvérek voltunk mi nemesek ésjobbágyok eddig is, csak a törvény csinált köztünk viszályt,zenebonát, de most már valahára a törvény is kimondta az igazságot.Áldomással kell azt az igazságot felszentelnünk.
A falu napkeleti oldalán volt a nagy libalegelő. Ma márvályogvető gödrök fészke, akkor fényes szinü zöld pázsit. Apám eztjelölte ki az áldomás szinteréül.
Gyönyörü szép májusi vasárnapon volt az ünnep. Nagy nemzetilobogó a földbe ültetve. Sátrak az urnők és a sütő-főző készségekszámára. Ünneplő ruhájában a falu örege-apraja. Lelkes szavak azajkakon; édes öröm, nemes vidámság az arczokon. Minő tünemény voltaz, a mikor az öreg nemes megölelte, megcsókolta kérges tenyerüjobbágyát! Édes fiam vagy ezentul, nem cselédem!
Szentek egyessége.
Lesz-e még ilyen napja valaha nemzetünknek?
Ötvenhat eszten