Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=7G_JVosscpsC.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
Ambrus ZoltánMunkái
i. kötet
I
A harmadik emeleten nagy volt az izgalom. A Grunovszkyék ajtajátegész nap csapkodták. A takaritó lányuk, a ki az nap rendkivüliszolgálat-tételre volt berendelve, folyvást szaladgált, hol azutczára, hol meg a szomszédokhoz. A nagy Vanda minduntalanki-kinézett a lépcsőházba, és Terka, a ki gyerek-kiséretével végigkalandozta az egész folyosót, már negyedszer köszöntött be azablakon a nagy Vandához ezzel a kérdéssel, hogy:
– Elhozták-e már a Margit ruháját?
Nem hozták el. És ez a ruha, mely sehogy sem akart megérkezni,egyre jobban foglalkoztatta az egész harmadik emeletet.
A számtisztné nem is állhatta meg, hogy át ne szóljon akávésnéhoz:
– Ezek a Grunovszkyék, mióta a Polgári Kör a házba költözködött,meg vannak bolondulva. Fehér selyem báli ruha egy diurnistakisasszonynak! – ilyet csak a mai világban hallani. Fogadni mernék,hogy egy hónapig mákos metélten fog élni az egész falamia.-2-
– És lesz megint szaladgálás egy kis lisztért a szomszédba!
– Csak aztán a házbért ki tudják fizetni! A háziur, aztbeszélik, már a multkor megmondta nekik, hogy ha még egyfertálylyal adósok maradnak, nem hallgat semmi könyörgésre, hanemkiteszi a szűröket.
– Igazán, nagysád, régente nem lehetett látni ilyen czifranyomoruságot. Én csak azt a nagy Vandát csodálom. Monogrammokathimezni egy hatosért, két hatosért, csak hogy a testvéretánczolhasson, Isten engem, nagy bolondság. Ez a Polgári Körelvette az eszöket.
Terkának persze éppen akkor kellett arra mennie