Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 229. oldalontalálható.
MIKSZÁTH KÁLMÁNMUNKÁI
AKLI MIKLÓS CS. K.MULATTATÓ TÖRTÉNETE
MIKSZÁTH KÁLMÁNMUNKÁI
HATODIK KÖTET
KÖZREBOCSÁTOTTA AZIRÓ
NEGYVENÉVES JUBILEUMÁRA
ALAKULT ORSZÁGOS BIZOTTSÁG
BUDAPEST MDCCCCX.
AKLI MIKLÓS CS. K. MULATTATÓ TÖRTÉNETE
AZ ORSZÁGOS JUBILEUMI
BIZOTTSÁG MEGBIZÁSÁBÓL
KIADTA A RÉVAI TESTVÉREK
IRODALMI INT. RÉSZV.-TÁRS.
MINDEN JOGFENNTARTVA
Pallasrészvénytársaság nyomdája, Budapesten.
I. FEJEZET.
A MIKOS-VICCZEK EREDETE. ISCHL ALAPITÁSA ÉS EGYÉB DOLGOK.
Mária Terézia udvari személyzete közt még ott szerepelkonczipisták, kontrollorok, szekretáriusok, kanczellisták közt azudvari bolond, de II. József törülte ezt az állást s azóta csakokos emberek voltak az udvarnál.
A kalapos király halála után mindenféle erőlködések indultak megvisszaállítani az udvari bolond stallumot, akképpen okoskodván azudvari hatalmak, hogy egy uralkodót okvetlenül megillet egy bolond,aki kedélyességre hangolja. Lám, Józsefnek nem volt bolondja, hátmaga csinálta a bolondságokat.
Évtizedekig hasztalan kerestek egy megfelelő bolondot szanaszétaz udvaroknál. Szerencsére két bolondja volt a bajorválasztó-fejedelemnek s az önként átengedte az egyiket, egy AkliMiklós nevü magyart, aki az akkori udvari kalendáriumban «MikosAkli» név alatt van bejegyezve. Valószínüleg nyomási hibából maradtki a Miklós névből az «l» betű s ennek a ficzkónak, akinek amulattatási force-sza abból állt, hogy némelykor együgyünek-2-tettette magát, a bolondériáiból maradtak fenn a németek közt azúgynevezett Mikos-vicczek, melyekkel a sógorék még ma is csúfolniszeretik a magyarokat.
Miklós tüskés hajú, kellemes fiatal emberke volt, olyanmozgékony arczczal, hogy mikor a grimace-okat kezdte csinálni(pompásan utánzott arczban, hangban, mozdulatokban minden embert),halálra lehetett rajta nevetni. A piktorok akadémiáján tanultMünchenben, de annyi pajkos, vidám csínyt követett el, hogy hírekiszivárgott a sörivó burgerek közé s az egész város az ődévajságain nevetett. Némelykor a rendőrséggel is meggyűlt a baja,de a legszemenszedettebb leleményekkel mindig kisiklott a büntetésalól.
Divatba pedig egyenesen maga a választófejedelem hozta, akinekszokása volt, hogy minden héten egyszer néhány festő-tanárt ésművészt is asztalához invitált s többnyire megkérdezte tőlük: «Wasist wieder mit dem Mikos?»
El kellett beszélni ötleteit, megjegyzéseit, viselt dolgait s ŐFensége szinte könybelábadt szemekkel nevetett azokon, nem győzvénismételni: «Oh, verfluchter Kerl!»
A dolog aztán annyira elfajult a hyperloyalis államocskában,hogy a gonosz csont, Akli Miklós, valóságos szabadalmat élvezettmindenféle bohóságok, rendellenességek és vaskos t