Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 208. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=QN5iAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
XXIII. KÖTET
ERDÉLYI KÉPEK
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1895
ERDÉLYI KÉPEK
IRTA
JÓKAI MÓR
A FRANKLIN-TÁRSULATTULAJDONA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1895
PETKI FARKAS LEÁNYAI.
I. ANDRÁS NAPJA.
A jó öreg Petki Farkas nem utolsó ember vala a maga idejében, amit mindazok, a kik őt valaha ismerték, bizonyára tudni fognak.Miután azonban lehetséges dolog, miszerint ezen sorokat olyanemberek is olvasni fogják, a kik őt nem ismerték, jónak találom őtoly módon leirni, a hogy akkoriban élt és uralkodott.
Vala ő az 1676-ik esztendőben királybiró Csíkben és jobb módúfőúr nem találkozék nálánál azon a környéken. Udvart tart valaRákoson, a hol nyolczvan inas szolgála előtte, a szakácsok,béresek, lovászok és drabantok számait ide sem vevén, a kikmindnyájan úgy voltak ő nála, mintha az apjok házánál laktak volnas biztosan mondhatom, hogy a ki egyszer ott volt, el nemkivánkozott onnan.
Mert három dolog volt, melyekben a jó öreg Petki Farkasbüszkeségét lelte: egyik az, hogy őt igen jó, bőkezű embernektartsák. Kapu soha sem volt az ő házán és a vendég soha ki nemfogyott belőle; akárki jött hozzá, oly képpel fogadta, mintha épencsak ő reá várt volna, s ott úgy el tudta marasztalni, hogygyakorta megesett, miszerint azok, a kik Csíkszeredába indultakszentmargit-napi vásárra s betértek hozzá egy szóra, úgy ottmaradtak, hogy a vásár is elmúlt, még sem szabadultak tőle. Ajándéknélkül sem hagyott senkit elmenni magától, végig hordozta az emberttárházain, ménesein, kérdezgetve: hogy tetszik neked ez a kard, eza bilikom, hát ez az arab -2- csikó? s ha azt mondá rá a kérdezett,hogy «nagyon szép», mindjárt rátukmálta erővel. Kalendáriumábansokkal több ünnep volt, mint más emberében, s még az ősapjának isföl szokta tartani a nevenapját, s hogy az ünnepélyességről ismerőiel ne maradhassanak, hivatalos citatoriumokat küldött rájok, mintfőkirálybiró. A hol annyi szolga és belső fraj volt, mint az őházánál, azok közt lehetetlen volt, hogy egy vagy más ismeretség neszövődjék; mihelyt az öreg úr ilyesmit megtudott, rögtönösszeházasítá őket s titulusa volt lakodalomadásra. Koldus nem voltaz ő falujában, mert a hol egyet meglátott, megfogatta, elvite