A tartalomjegyzék a 161. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=oENJAAAAYAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
IRTA
BRÓDYSÁNDOR.
II. KÖTET.
BUDAPEST,
A MAGYAR NYOMDAKIADÁSA.
1893.
MAGYAR NYOMDA, BUDAPEST,JÓZSEF-KÖRUT 47.
Szerelmes vagyok az orgona-virágba. Talán betegség is ez, hogyaz orgona-virágba vagyok szerelmes?
Alig várom a reggelt, alig várom, hogy a bokorról letörjek egyfrissen nyilt teljes és harmatos orgonaágat. Körülnézek, nem lát-evalaki? Aztán megcsókolom. Édes szép, szűz virágom, kedvesem!
Nem jó volna, ha ilyenkor meglátna valaki, a mint arczomhoznyomom a virágos ágat, a mint hizelgő szókat susogok neki: «Bájos,üde, illatos kis lányom, lilaszemü, szelid, harmatos virágom!»
*
Tele volt orgonabokorral a rengeteg nagy, sürü kert. (Tavalyjártam otthon, megnéztem: kiritkult, kicsi lett.) Husvét után volt,az ünnep is jó későre esett, lombosak már a fák, rejtelmes homály arégi érseki parkban. Pedig az utak szegélye mindenütt fehér, lila,kék virágfa. Levele nem is látszott még a temérdek -8- törökorgonának, messziről egyetlen virágfának látszott mindenik.
Elfult a lélekzetünk, nekem és a kis Borhy Idának, a mintbetévedtünk a kertbe Ida szinte félve fogta meg a kezemet:
– Csakugyan szabad nekünk itt járni?
– Szabad! – mondám merészen és büszkén, de magam is aggódvanéztem körül. A kertben sehol egy lélek, nagy szépségével magára ésránk volt hagyatva egészen.
Lassankint nekibátorodva bujkáltunk a lombok között.Elkiáltottam magam:
– Nincs itt senki?
– Ott van mindenki, a hol a mamám, a bálban! – jegyezte meg Ida.Nevettünk ezen, magunk sem tudva, miért. Különösen nekem támadtegyszerre vidám, kicsapongó kedvem. Fogtam rögtön egy gyikotIdának. Egy öreges, zöld gyikot és beszélgetni kezdtem vele. Aztmondtam a leánynak, hogy tudok gyiknyelven. Elhitte; büszkén éscsudálattal nézett reám feketepillás, lila szemeivel. Taláncsakugyan tudtam is akkor ezt a nehéz nyelvet, de elfeledtemazóta!
Aztán megtanitottam hangyalest fogni szabadkézzel, előadásttartottam neki a bogarakról, akkor tanultam ezt a tudományt éppen.A hősczinczérek, amelyek fő katonai rangban -9- vannak abogarak között, nagyon érdekeltek engem is. A bogarakról a lepkékretértünk át, de nem volt még csak fehér, közönséges parasztpillangóés tul voltunk már mind a ketten azon a koron, hogy ezeketkergessük, csak a szinesek érdekeltek már. Abbahagytuk az egésztudományt és leültünk egy nagy vadgesztenye alá beszélgetni szabadtárgyakról és orgona-virágból koszorut füzni, bibliába valót. Egészöl ágat hoztam neki és még mind, mind keveselte:
– Többet, többet!
Koszorut kötött, nem bibliába valót, hanem a fejére valót,kaczagott, könyezett, tapsolt örömében, a mint a fekete hajábatüzdelte:
– Szép va