A tartalomjegyzék a 404. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=neJkAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
Néhány évvel ezelőtt, vizkeresztnapján reggel, négyszatmármegyei fiatal ember összeszólalkozott bizonyos nemesversenyzésre. A verseny feladata ebből állott: farsang első napjánelkezdeni Szinyér-Váralján a tánczot; abban kivilágos kivirradtighelytállani; – akkor felülni a csöngős szánra, áthajtaniSzamostelekre, ott is tánczba virradni meg s reggel ismét mennitovább Aranyosmegyesre, ott is folytatni a dáridót, azzal megintegy faluval odább, fel Ugocsának, Beregnek, Zemplénnek, onnanlekerülni Szabolcsnak, Biharnak, végig vigadni mind a hat vármegyétegy csepp kipihenés nélkül.
A verseny szabályai voltak ezek: egy ismerős házat el nemkerülni, a hova a négy közül valamelyik betérni óhajt, egy tánczotsem hagyni kezdeni négy közül másnak, s nem végezni előbb mint más.Minden toasztot elfogadni s soha egy csepp bort nem hagyni apohárban. Egész farsangon át nem aludni ágyban, hanem csak aszánban fekve, a míg egyik falutól a másikig utaznak; – és végreelőfordulható kalandoknál, mint például párbajok, szerelmicselszövények dolgában, fidéliter egymás segítségére lenni; hasonlóeseményeknek is igen gyorsan kellvén végrehajtatniok, miután egyfaluban egy napnál tovább időzni nem szabad.
A négy ifju közül, kik ez elmés versenyt megkezdték, egy kidőltmár Tisza-Ujlakon: tüdőgyuladást kapott és két nap alatt belehalt.Ez nem volt életrevaló ember.
Egy második megszökött a társaságtól a mándoki lakodalmon;-4-ennek örök életére hitvány, gyáva ember lett a neve: nem is merttöbbet a világ elé jőni, hanem hazament Gödényházára és soha ki nemmozdult onnan többé.