A tartalomjegyzék a 157. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=PFpDAAAAYAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
IRTA
BRÓDY SÁNDOR
BUDAPEST
KIADJA SINGER ÉS WOLFNERKÖNYVKERESKEDÉSE
VI., Andrássy-út 10.sz.
Szerző éppen tíz évvel ezelőtt jelentette meg e kiselbeszélés-gyűjteményt, melynek egyes darabjai még régebbenkészültek. Ez volt első könyve, ami talán kevésbé érdekli a szivesolvasót, mint az, hogy a Nyomor volt egyszersmind az amunka, amely magyar nyelven először hirdette a naturalizmus tanait.Amint a dolgozatokból látható, csak a tanait és szerző inkábbelvben hódolt az akkor friss irányzatnak: a lényegben; hogy miretörekedett, elmondja a régi könyv új kiadása, amely a Nyomortöbb darabját foglalja magában. Érdemes volt-e a nyolczvanhárombanigen korlátolt példányszámban kiadott és csakhamar teljesenelfogyott elbeszélés-kötetet megmenteni a könyvesboltnak: ez nemnagy probléma és szerző hiszi, hogy a cselekedetét nem fogják tőlesürgősen és szigorúan számon kérni. Javarészt érzelmi okokindították ez új kiadás rendezésére: gyengéden tekintvén arra azigen ifjú emberre, aki ha annyira már is volt, mint amilyen most ő,mégis csak szorosan hozzája tartozik.
B. S.
– Nézze csak… látott-e már rovargyűjteményt: olyan fajta nagydobozt, mely apró osztályokkal van ellátva, holott a gombostűretűzött bogarak néha még vergődnek…
Alattunk a főváros terült el. Homályos, piszokszínű levegő lepteel az ifjú metropólist, mely e perczben csakugyan valami óriásirovardoboznak látszott, melyben a kisebb osztályokat utczákképviselték. Fekete foltok vergődtek, hullámoztak, részintmozdulatlanul állottak benne.
Emberek voltak.
– Nézze, szegény bogarak…
Hátra néztem a beszélőre, ki Buda egy avúlt építményéheztámaszkodva, mélán tekintett le a vén feleség ifjú férjére – abalparti fővárosra.
Egy nagy fekete ember volt. Ugyanaz, ki egész délelőtt mellettemült az imént félbeszakított bűnügyi tárgyaláson.
Mosolyogtam a sajátságos emberen, ki megszólít, beszél hozzám,anélkül, hogy ismerne. Ha igazat akarok szólani, azt mondom, hogytetszett nekem. Őszbe vegyülő kondor hajával olyan különös ellentétcsillogó fekete, gyermekiesen tiszta szeme, melylyel komolyan, debarátságosan tekintett reám: -8-
– Kegyetlen, ostoba gyermek ez az élet… élve szúrja fel a kínokgombostűjére teremtményét, az embert…
Lenn a gyárak kürtői már javában füstölögtek, felhőket alkotva afelhők alatt.
– És azok ama igazi felhők, melyekből a legádázabb vihar fogmegszületni… Ott fent a hegyek ormán, lankák láthatárán, üresméltósággal gomolygó égi