Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 195. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=juVkAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
LVI. KÖTET
A DAMOKOSOK
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1896
A DAMOKOSOK
REGÉNYESTÖRTÉNET
IRTA
JÓKAI MÓR
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA
1896
A CSERNÁTONI EZERMESTER.
Lám megmondta jó előre Küprili nagyvezér Rákóczy Györgynagyfejedelemnek: «ne menj te Lengyelországba, királyságot keresni;mert bizony úgy jársz, mint a teve: a ki odament Allah elé, aztkövetelve, hogy adjon neki szarvakat, s aztán Allah még a füleit islevágta neki». – Egészen úgy járt György fejedelem is. Nem érte beazzal, hogy a gyönyörű szép Erdélyország nagyfejedelme lehetett,egyformán becsülve némettől, ozmántól: a bűne, a nagyravágyásaátvitte Lengyelországba koronát keresni; ott azután nemcsak, hogy akorona aranyszarvait nem kapta meg, de odaveszítette nemzetevirágát, Erdély harczoló seregét is. Azokat elfogta a krimiaitatárok khánja, a kit a szultán küldött az erdélyi hadakhátába.
A székely csapatok vezére Nyújtódi Damokos Tamás, a mint aztlátta, hogy a fejedelem aláirta a legcsúfosabb békekötésfeltételeit, maga pedig mellékutakon elmenekült Magyarországba; afővezér Kemény János ellenben odaalázta meg magát, hogy személyesenátmenjen a tatár khán táborába, kiéhezett, agyonfáradt hadaiszámára irgalmat-kegyelmet könyörögni: azt mondá a hadnagyának,Czirjék Boldizsárnak: «édes játom, nekünk már itt lőttek!»
– Nem csak lőttek, de harangoztak is.
– Kitalálod-e már, hogy mit tesz az a találós mese: «ettünksültet-főttet, föld alatt, fa tetejébe’ – mi az?»
– Ki bizony. A tatárfutásról hagyták ránk ezt a szomorú tréfátaz őseink. -2-
– Meg vagyunk mink már fogva csűstül.
– Én még tudnám, hogy merre kén’ kibujnunk?
– Én pedig azt nem tanulom meg. A fejedelem ám elfuthatott: nekikötelessége a személyét megmenteni; te csak hadnagy vagy, neked semszégyen a sarkaddal fenyegetni az ellenséget; de én a lófők vezérevagyok; nekem nem szabad a hátamat mutogatnom: nekem itt kellmaradnom az én népemmel harczban, rabságban egyaránt.
– Akkor bizony én is itt maradok veled.
– De nem maradsz! Épen az, hogy el kell menned; haza kelltalálnod; az én szerelmes asszonyomnak várába el kell jutnod;felőlem neki hirt mondanod.
– Hát az igen könnyen fog menni.