E-text prepared by Albert László
from page images digitized by
the Google Books Library Project
(https://books.google.com)
and generously made available by
HathiTrust Digital Library
(https://www.hathitrust.org/)
Megjegyzések:
Az eredeti képek elérhetők innen: https://hdl.handle.net/2027/hvd.hnpvwn.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
LOVIK KÁROLY
A LEÁNYVÁRI
BOSZORKÁNY
Regény
Budapest
Singer és Wolfnerkiadása
1904
Minden jog fentartva.
BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA.
Egy különös zálog.
Judex Mátyás – de genere Melius – Selmecbánya szab. kir. városérdemes zálogosa, egy őszi nap délutánján különös vendéget kapott.A derék férfiu éppen raktára ódon irodájában dolgozott, amikor azajtó előtt patkócsattogás és lónyerítés hallatszott. Judex uram ráse ért, hogy zöld szemernyőjét félretolván, az ablak felé nézzen,amikor a zálogház nagy vasajtaja kinyilott s a küszöbön egy ijedtenhorkanó ló, nyergében egy barnaképü fiatalemberrel léptetett be.Judex Mátyás, amint az nemes emberhez még jogos haragjában isillik, egyszerü méltósággal nézett végig a furcsa vendégen és ígyszólt:
– Meg tetszett bolondulni, tisztelt uram, hogy korcsmának nézi amunka e szerény hajlékát? Méltóztassék tudomásul venni, hogy fényesdél van, hogy nékem elfoglaltságaim vannak s hogy ha uraságodazonnal el nem hagyja e küszöböt, úgy szolgalegényeimmel tétetem kiaz ön és e paripa szürét. -6-
Ezzel nyugodtan és csöndesen visszaült íróasztalához,visszahúzta szemére a zöld ernyőt és tovább irogatta az árkusoskönyvet.
Az idegenre, aki Hertelendi Tamás akadémiai hallgató volt, eszavak semmiképp se hatottak. Mosolyogva csúszott le a nyeregből,fölhúzta a kengyelvasat és a szár végét kezébe véve, ígyszólott:
– Hogy fényes dél van, hogy önnek dolga van, Judex úr, aztudomásul szolgál s ellene nincs is kifogásom. De hogy ön házilegényeivel akar kidobatni bennünket, az ellen tiltakozom: a városiszabályrendelet ama pontja értelmében, amely önt a zálogvevésre éskölcsönadásra följogosítja, de egyúttal kötelezi. Önzálogháztulajdonos, én pedig zálogot hoztam, amelyet önvisszavethet vagy elfogadhat, ahogy tetszik, de invisis nincs jogafölötte ítéletet mondani.
– Ez így is van – bólintott ősz fejével Judex uram. – Mindigszerencsémnek tartom, hogy önt vagy bárkit kiszolgálhatok. De amunka hajlékában nem szokás, legalább nálunk nem, lóhátonjárni.
– Ez ellen megin