1887. február 1-én történt, hogy a Lady Vain a déliszélesség 1° és a nyugoti hosszuság 107° alatt összeütközött egyhajóroncscsal és elsülyedt.
1888. január 5-én, tehát tizenegy hónap és négy nap mulvaráakadtak nagybátyámra, Prendick Ede magánzóra, a ki Callaobanszállt a Lady Vain födélzetére, s a kiről azt hitték, hogy atengerbe veszett. A déli szélesség 5°3´ és a nyugati hosszúság 101°alatt bukkantak rá egy kis nyitott csónakban, melynek neveolvashatatlan volt s melyről azt gyanították, hogy az eltüntIpecacuanha kétárboczoshoz tartozott. Nagybátyám oly különöstörténetet beszélt el, mikor megtalálták, hogy mindenki azt hitte,megzavarodott. Később azután épen azért kijelentette, hogy abból atizenegy hónapból, a mely a Lady Vain pusztulásától kezdvemegmeneküléséig eltelt, semmire sem tud visszaemlékezni. Apsychologusok akkoriban sokat foglalkoztak ezzel az esettel. Ugymondták, érdekes példája annak, hogy az emlékező képesség aphysicai és szellemi megerőltetés következtében megszünik működni.Alulírott, a ki Prendick Edének unokaöcscse és örököse vagyok,nagybátyám irományai között találtam a következő elbeszélést. Arranézve, hogy közzétegyem-e, nem kaptam nagybátyámtól határozottmegbízást. -4-
Az egyetlen ismert sziget azon a tájon, a hol nagybátyámraráakadtak, egy kis lakatlan tűzhányósziget, a Noble szigete.1891-ben járt e mellett a sziget mellett a Scorpion nevűangol hajó. Nehány matróz ki is ment a partra: de más élő lény nemvolt a szigeten, mint nehány furcsa fehér moly, sertés, nyúl ésvalami rendkivül sajátságos patkányfajta. Ezekből azonban semmitsem hoztak el magukkal, úgy, hogy az elbeszélés lényegénekhitelességét semmivel sem lehet bizonyitani. De azért azt hiszem,nagybátyám szándéka szerint járok el, ha ezt a különös történetetközzéteszem. S aztán sok minden az elbeszélés mellett szól.Nagybátyámat utoljára a déli szélesség 5° és a nyugati hosszúság105° alatt látták, s tizenegy hónap mulva az óczeánnak ugyanezen arészén bukkant fel ujra. Valahogyan csak kellett élnie ez alatt azidő alatt. S úgy látszik, hogy egy Ipecacuanha nevűkétárboczos egy John Davis nevű részeges kapitánynyal 1887januárjában csakugyan elindult Aricából. Födélzetén volt egy puma snéhány más állat is. A hajó, a melyet jól ismertek a Csendes Óczeándéli kikötőiben, később végleg eltünt erről a vidékről. Banyá-bólkelt utra utoljára 1887. deczemberében ismeretlen végzete felé. Sez a dátum teljesen egybevág nagybátyám történetével.
Prendick Károly Ede.
Nem szándékozom újabb részletekkel bővíteni a BU KİTABI OKUMAK İÇİN ÜYE OLUN VEYA GİRİŞ YAPIN!
Sitemize Üyelik ÜCRETSİZDİR!