A tartalomjegyzék a 161. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=yV9GAAAAYAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
IRTA
BRÓDY SÁNDOR
II. KÖTET
BUDAPEST
A MAGYAR NYOMDAKIADÁSA
1894
MAGYAR NYOMDA,BUDAPEST, JÓZSEF-KÖRUT 47.
– Nem szabad, meglátják.
– Kik, a madarak?
– A madarak.
Csakugyan, egy apró sármány előttük a homokban, egy csoportpipiske fölöttük az orgonabokron, tolakodó vigsággal nézettrájuk.
Apró szemükkel beszéltek is.
«Nini, milyen különös, hát ezek a szörnyü nagy valakik mitcsinálnak?»
Egy kis leány volt, meg egy magas fekete ur. Csókolództak, aztcsinálták. Előszörre cselekedték, hát egy kissé szertartásosan menta dolog. És azonfelül a leány most csókolt meg idegen férfitelőször életében. Olyan boldog volt, hogy majd leroskadt azizgatottságtól, de az első roham után már tudta védelmezni magát.Az ut sürü bokrához támaszkodva, maga elé kinyujtotta keztyüskezeit:
– Csitt, már itt vannak, valaki hallgatódzik.
Ő hallgatódzott pedig. Aranyos barna szemeit megerőltetve,nézett szét a szigeten. Beteg nem volt már a tölgyek alatt. Költözőmadarak -8- csaptak zajt utikészülődéseikkel és őszinapfény kutatott a hervadt lombok között: van-e még valahol élet,vissza kell-e térnie még? Mehetett aludni bátran, pusztulás voltmár mindenfelé. A rózsaligetben rothadtak a kései rózsák, mielőttkinyiltak volna. Nehéz, édes illatukat beszivta a leány és szintesirhatnékja támadt. Olyan boldog volt, hogy szőke pillái alólegyszerre kigyöngyözött a sirás. Nem védte magát többé és a férfinem támadta ismét. A lány, anélkül, hogy kérdezték volna,mondta:
– Szeretem, régen, nagyon.
Csak kezet fogtak egymással, mert a szigeti lóvonat zörgéséthallották már. A sárga fák között, a kupéban: a leány édes anyjánakpiros kalapja és apjának kövér, fehér arcza volt látható.
Visszafordultak, a leány kiáltá az érkezők felé:
– Apa, mama, ugy-e, hogy mi hamarább itt vagyunk!
Estefelé hagyták ott a szigetet és nem mentek haza, hanemegyenesen Rennerékhez. Gyalui egészen a kapuig kisérte őket és ottnagyon udvariasan elbucsuzott a leánytól. -9-
– Isten önnel, Mari nagysád!
A nagysádnak egy kissé zokon esett, hogy azt kellettmondani:
– Jó napot, Gyalui ur! A mikor azt szerette volna mondani: Istenveled, édes! Avagy még ezt sem, hanem egyszerüen, szó nélkülelmenni vele oda, a hová ő megy. Sétálni, járkálni, beszélgetnifolyton, örökké!
Szinte boszusan lépett be asszony-testvére lakásába. De a lakáskülönös csendessége egyszerre visszazökkentette mindennapihangulatába. A szobák ajtai zárva voltak, a cselédek sehol.Kopogtatniok kellett. Testvérének férje jött ki, rideg, de mosolygóarczczal:
– Megtörtént, mikor elmentetek, váratlanu