GÁRDONYIGÉZA
PÖHÖLYÉK
– A bányász. – Hol hálunk meg? – A tej.–
NEGYEDIK KIADÁS
BUDAPEST,1910
SINGER ÉS WOLFNERKIADÁSA
Minden jogot fentartunk.
BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA.
PÖHÖLYÉK
I.
A Pöhöly-gyerekek még akkor kicsinyek voltak: János négyesztendős, Péter három esztendős.
Az anyjuk fakó, sovány asszony. Gyakorta köhögött. Néha annyiraköhögött, hogy leült utána pihenni, és szomorúan támasztotta fejétaz ágy vállához.
Egy napon, mikor a gólyák költözködtek, sok öregasszony fordultmeg a házban. Bejártak a belső szobába, és sóhajtoztak, a szemükettörölgették.
Az egyik magához vonta a János szöszke fejét, és így szólthozzá:
– Te szögény kis árva!
János nem értette: mért sajnálkoznak rajta? Hiszen se el nemesett, sem az ujját nem metszette meg, sepedig nem verte meg senki.-6-
Pétörke vadgesztenyével játszott az eresz alatt: bögrébe rakta,meg kiguritotta belőle. Az öregasszony őt is körülsimogatta ésfölvette az ölébe. És rajta is sajnálkozott:
– Te szögény kis árva!
Megcsókolta a vén. Pétörke összesunyoritotta a szemét. Nemszerette, ha csókolták.
Aztán kicsoszogott egy másik öregasszony is. Az is felölelgettea két gyereket. Az is megsajnálgatta:
– Szögény, szögény árvák! Nincs már anyátok!
A két gyerek rácsodálkozott az öregasszonyra. Nem mond azigazat. Hogy is ne volna anyjuk; mindig is volt, mindennap volt.Most is van. Odabent van a szobában. Fekszik.
János megrántotta Péternek a lajbiját:
– Gyerünk a szinbe!
Átfutottak az udvaron. A szín jó játszóhely. Széna is van benne.A széna puha és jószagu. A cica is odajár játszani. Ide-odahempereg a szénában. Olykor a hátára fekszik, és egy szál szénátvesz a négy lába közé: azzal csiklandozza a bajuszát.
Egyszercsak megjelent a szín előtt az apjuk. Az arca sárga volt;a szeme vörös. -7-
– Gyertek fiaim, – szólott.
Gyöngéden megcsókolta mind a kettőjöket. S megfogta a kezüket,és bevezette őket a szobába.
Az anyjuk ime ott fekszik most is, csakhogy a szoba közepéretették az ágyát. A szeme be van húnyva. A két keze egybe van téve.Bizonyosan imádkozik. Mellette két nagy cifra gyertya ég.
János ismeri azokat a gyertyákat: ott lógtak azelőtt a tükörmellett.
Egyszer kérdezte is János:
– Édösanyám, mikor gyúti mán mög ezt a két szép gyertyát?
Az anyja mély szem-behunyással felelte:
– Majd az édösapátok möggyúti.
– Mikor?
– Nem sokára meggyúti édös kis csirkéim. Csókoljatok mög akkoréngöm, mert annak utána mög nem csókolhattok többé soha.
Hát most ég a gyertya. Az anyjuk ott fekszik hanyatt az ágyon.Alszik.