A tartalomjegyzék a 483. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=GP1iAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
LXVI. KÖTET
SZABADSÁG A HÓ ALATT, VAGY:A ZÖLD KÖNYV
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1897
TÖRTÉNELMIREGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA
1897
A szél behordta hóval az utakat, a lovak csülökig járnak benne;a fenyőfák sötét lombja meghajlik a hóburok terhe alatt, az alsógeszt vékony galyára pedig ráfagyott a nappali olvadástól a jégvastag rétegekben, úgy, hogy mikor a szellő végig suhan az erdőn, ajégcsapos lomb csilingel, mint valami tündéri harangjáték. Sebesentovasuhanó ólomszinű felhők közül előbukkanik néha a tele hold, saztán, mintha elég volna neki a mit látott, siet hirtelen egy újabbfelhőkisértet mögé elrejtőzni; az a zugó szél mintha az ődidergésének a hangja volna.
Az úttalan síkon, a hópalástos erdőkön keresztül vonul későéjjel egy lovas csapat. A lovagok hosszúsörényű apró paripáialáhajlott nyakkal szimatolják az utat; bozontos kucsmáikról,hosszú hátravetett dárdáikról felismerni a doni kozákokat.
Szabályszerű hadi felvonulás rendében utaznak. Elől kettősőrszem, felvont karabélylyal a karján, utána egy szakasz, azutánegy ágyu hat lóval, azután egy egész szotnya, ismét egy ágyu, arajta ülő tüzérekkel. Annak a nyomában megint egy pulk lovas, ésazután ismét egy hat lovas ágyu, – de már ezen az ágyucső hiányzik.A helyett egy emberalak van rá kötve. A két keze odalánczolva alaféta koronglyukához, a két lába alácsügg s barázdát húz a hóban(mezítelen láb, rongyokkal félig-meddig takarva). Az emberalak fejehátra van szegezve, s mikor egyszer-egyszer kisüt a hold, látni egykíntól eltorzult -2- arczot, a miről minden szőr le van vágva,vagy talán letépve, haja sincs már, ajka és szemei nyitvák. Egydurva lópokrócz van rávetve és alája dugva, a minek az egyikcsücskéje alácsügg a hóba.
Ez a lelógó pokróczvég egyszer-egyszer egy vércseppet hullat ela hóba. Annak a jele, hogy az az ember még él, mert még vérzik. Ahóba hullott vércseppből egyszerre rózsa válik. Piros virág a fehérhómezőben.
A kisértetprocessiót eltakarja a köd.
Távolabb, mindenütt a csapat nyomában,