KÖZÉP-ÁZSIAI
UTAZÁS.
PEST,
NYOMATOTT EMICH GUSZTÁV
M. AKAD. NYOMDÁSZNÁL.
1865.
DERVISEK BOKHARÁBAN.
KÖZÉP-ÁZSIAI
UTAZÁS,
MELYET
A MAGYAR TUDOMÁNYOSAKADEMIA MEGBIZÁSÁBÓL
1863-BAN TEHERÁNBÓL ATURKMAN SIVATAGON ÁT, A KASPI TENGER KELETI PARTJÁN KHIVÁBA,BOKHARÁBA ÉS SZAMARKANDBA
TETT ÉSLEIRT
VÁMBÉRYÁRMIN,
A MAGYAR TUD.AKADÉMIA TAGJA.
PEST,
EMICH GUSZTÁVTULAJDONA
1865.
Minden jogfenntartásával.
A
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADEMIA
IGAZGATÓ TANÁCSÁNAK,
KI NAGYLELKÜ PÁRTFOGÁSÁVAL
UTAZÁSOMAT LEGINKÁBB ELŐMOZDITOTTA,
LEGMÉLYEBB HÁLADATOSSÁGOM JELÉÜL
AJÁNLOM E LAPOKAT.
ELŐSZÓ.
Más az, ha valaki messze utról visszatérve, a nagy közönségnekbeszéli el kalandjait, s más, ha családja s rokonai körébevisszahuzódva, kalandjait s viszontagságait a barátság fesztelen sbizalmas hangján közli.
Uti-emlékeim e jelen magyar kiadásában csak az első szerepbenlépek fel.
Közép-Ázsia határországainak leirása, valamint más részletek,melyek a mi irodalmunkban még nagy hézagot pótolhatnának, nemérdeklik annyira a Nyugatot, mely sokféle ismeretben minketmeghaladott. Ezek ezuttal elmaradtak.
Későbben, ha vándorbotomat valamely nyugalmas hajlék szögletébetámaszthatom, majd akkor több évi kóborlásom történetét a magyarolvasónak egész terjedelmében akarom elmondani. Kelet népe vagyunkugyan, de fájdalom, legkevesebbet tudunk Keletről.
Hogy mi lehetett azon vágy, mely a Bosporus bájos partjairólKözép-Ázsia rémséges pusztáira vezetett: VIII.honfitársaim tőlem bizonyosan nem fogják kérdezni. Lehetnekolyanok, kik megfelejtkezve ezen utamra szükségelt 10 évielőkészületről, számba sem véve a kiállott veszélyeket snélkülözéseket, melyeket előre ismertem, mindent csak czél nélküliutazási viszketegnek vagy kalandvadászatnak hajlandóktulajdonitani. Sajnálom, hogy ezeket az ellenkezőről nem egykét napalatt győzhetem meg.
Nyelvészeti tanulmányaim ezen utat mulhatlanul szükségessétették, s fáradságomat a szerzett tapasztalatokban dúsan látommegjutalmazva.
A szomj s éhhalál, rabság, kínpad, tikkasztó homokfergeteg ésmás ezernyi veszély, csak igen csekély árnak látszanak, ha eszembejut azon örömteljes remény, hogy az őstörténetünk homályát oszlatófáklyához tán még é