| Note: | Images of the original pages are available through Internet Archive. See https://books.google.com/books?id=t2IP0ZTRGngC Project Gutenberg has the other volume of this work. See Második rész at http://www.gutenberg.org/files/64539/64539-h/64539-h.htm |
VERNEGYULÁTÓL.
A FRANCZIA EREDETIUTÁN
FORDITOTTA
BEÖTHY LEO.
Első rész.
Pest 1865.
Hartleben Adolfsajátja.
Pest 1865. KertészJózsef nyomása.
1863-ban május 24-én vasárnap, nagybátyám Lidenbrock tanár nagysebbel-lobbal tért vissza házába, mely a királyutczában, Hamburglegrégibb utczáinak egyikében feküdt.
Mártha asszony kénytelen volt azt hinni, hogy nagyon elkésett azebéddel, mert a leves még alig kezdett főni konyhájában.
„Szép,“ gondolám, „bátyám, ki legtürelmetlenebb ember a világon,ha véletlenül éhes talál lenni, mindent felforgat haragjában.“
„Lidenbrock ur már haza tér!“ kiáltá Mártha asszony csodálkozvaés félig benyitva szobám ajtaját.
„Igen, Mártha asszony; de azért bátyám nem követelheti, hogyebédje már készen legyen, mert még nincs 2 óra. Szent Mihálytemplomának toronyórája csak az imént ütött kétnegyedetkettőre.“
„Ugy hát Lidenbrock ur mért jön már haza?“
„Ennek okát valószinüleg tudatni fogja velünk.“ -4-
„Itt jön! én futok előle. Axel ur legyen szives neki megmondani,hogy még igen korán van.“
A jó Mártha asszony visszatért konyhájába.
Én magam maradtam. Nem remélhetém, hogy, tekintve sajáthatározatlan jellememet, képes legyek a világ minden tanárainaklegingerlékenyebbikét kapacitálni. Ennélfogva felső emeleti kisszobámba vonulni szándékoztam, midőn az utczaajtó nagy robajjalmegnyilt, a falépcsőn nehéz léptek kopogása hallatszott és a házura, miután az ebédlőn áthaladt, dolgozószobájába lépett, vagyisinkább rohant.
De nem rohant annyira sebesen, hogy ne lett volna idejepálczáját egy zugba és kalapját az asztalra vetni, és öcscsénekdörgő hangon e szavakat kiáltani:
„Axel, kövess!“
Még rá sem értem, hogy megmozduljak, midőn bátyám már alegnagyobb türelmetlenség hangján kiáltott rám ismét:
„Nos! hol maradsz oly sokáig?“
Sietve futottam nagybátyám dolgozószobájába.
Örömest megvallom, hogy Lidenbrock Otto nem volt rosz ember; dee mellett eredeti és eredetiségében rettentő egyéniség volt és azis lesz halála napjáig, ha csak jelleme meg nem változik, a mit nemhiszek.
Nagybátyám tanár volt a Johanneumnál, hol ásványtani előadásokattartott. Minden előadás -5- alatt egyszer-kétszer szabályszerüpontossággal határtalan dühbe szok